Egy falu illata

 Esti cangázás közben megihletett a falu utcáinak csendje. Pedig alig múlt kilenc óra. Nyugovóra tértek a fáradhatatlan gépek, a tehenek, az emberek is behúzódtak hajlékuk oltalmába. Az utcákon végtelen nyugalom honolt.

Komáromi János: Csend

milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan felolvadok az időben
s lebegek magam felett.

körülöttem semmi,
mindenütt csak én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén

nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök

hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a
gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat.