„A középkori monostorok, mint a közös kulturális
örökség-turizmus része és a fenntartható fejlődés egy potenciálisan
fontos tényezője” című, Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló IPA-program
keretében nyílt nemrégiben állandó kiállítás a törökbecsei Művelődési
Házban. A projekt a magyar–szerb határ mentén fekvő három középkori
monostor környékében rejlő turisztikai lehetőségek fellendítését tűzte
ki célul, és három helyszínt érintett: a dombói (rakovaci) Szent György
kolostort, a Törökbecsénél lévő Aracsot, Magyarországon pedig a Bugac
mellett lévő felsőmonostori tanyavilágot, ahol egykor szintén kolostor
állt.
Ezeknek
a középkori kolostoroknak a maradványait tárták fel az elmúlt hónapok
alatt szerb és magyar régészek, helyi munkájuk eredményét mutatja be a
törökbecsei Művelődési Ház és a Vajdasági Múzeum állandó közös tárlata. A
projektben a Vajdasági Múzeum mellett a Vajdasági Idegenforgalmi
Szervezet és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete vett
részt. A beruházások csaknem 300 ezer euróba kerültek, amit az EU
majdnem 250 ezerrel támogatott. A munkálatokat vezető Vajdasági Múzeum,
valamint a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet és más, kulturális
örökségekkel és turizmussal foglalkozó partnerek együttműködésével
megvalósuló projekt a lelőhelyek megőrzésére, a közös örökség
feltárására és azok megismertetésében való kölcsönös szerepvállalásra
irányul. A 2010 októberétől 2012 márciusáig tartó projekt keretében a
turisztikai partnerek tematikus látogatói útvonalakat alakítottak ki.
Harc a Pusztatemplomért
Valahogy
a projektummal párhuzamosan írhatta legújabb, A mese-titkú aracsi
Pusztatemplom – Kié? Kié volt? című könyvét Vajda János, a tordai Aracs
Hagyományápoló Társaság elnöke, aki nem kapott meghívást a kiállításra,
és annak anyagát még nem látta. A társaság 1999-ben alakult meg, az
elmúlt 14 évben rendszeresen tartanak megemlékezést a templomnál, és
elérték azt, hogy kialakult egyfajta Aracs-kultusz a magyarok körében.
Jelenleg a XI. századi templom helyén a XIII. században épült katedrális
ejti ámulatba a zarándoklókat. Vajda szerint ebből is táplálkoznak a
templom eredetével kapcsolatos vitatható álláspontok vagy
történelemhamisítások. Az ő könyvének fő üzenete az: a Pusztatemplom
olyan örökség, amely a szülőföld szeretetére, a történelmi múlt
megbecsülésére, a magyar nép hagyományainak a megőrzésére kötelez.
- Az a baj, hogy nem csak magyar–szerb vita van ebben a kérdésben, de
mi magyarok sem vagyunk egységesek, mert egyéni vagy pártérdekek miatt
nem lehet közös nevezőre jutni. A Pusztatemplom csak addig lehet magyar
zarándokhely, amíg nem fektet bele pénzt az állam vagy nem kerül
magántulajdonba. Az én elképzelésem szerint egy tanyát kellene építeni a
közelében, és egy családra bízni a gondozását. A legjobb lenne ezt a
kérdést a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe helyezni, de mivel kiemelt
fontosságú műemlékként a Szerb Köztársaság tulajdona a templom, erre
valószínűleg ilyen formában nincs lehetőség. De valamilyen megoldásnak
kell lennie – teszi hozzá.
Össze kellene fogni
Az
eredeti egyhajós templom meglétére a Budapesten őrzött, XI. századi
aracsi emlékkövön levő templomrajz utal, közvetetten pedig VI. Pál pápa
apostoli levele, amelyben a Szent István király által alapított
monostorokról szóló felsorolásban az aracsi is szerepel. Vajda mégis
attól tart, hogy ha a magyar politikusok nem állnak az ügy mellé,
egyesek újraírják a templom történetét, és a Pusztatemplom elveszhet a
magyarság számára.
- Nem engedhetjük meg, hogy miután mi kibontottuk a gazból, más
kaparja ki a gesztenyét. Engem magyarok is, szerbek is megvádoltak már,
hogy nacionalista vagyok, mert így harcolok a Pusztatemplomért. De a mi
és az utódaink hozzáállásától függ, hogy kié lesz a jövőben a titokzatos
Pusztatemplom – mondja misszionáriusi szenvedéllyel Vajda.
Az aracsi Pusztatemplomot a vajdasági magyarság az 1990-es években
fedezte fel újra, először az óbecsei Varnyú Ilona magyartanárnő
szervezett ide 1990-ben kirándulást a diákjainak. A hely fokozatosan a
délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékhelyévé vált. Az MNT
kulturális stratégiájának egyik célkitűzése, hogy minden vajdasági
magyar tanuló megismerje a romtemplomot. A látogatók ezt a misztikus
hangulatú és szimbolikus jelentőségű Pusztatemplomot éveken át csak
dűlőúton közelíthették meg, de a törökbecsei önkormányzat jóvoltából,
pályázaton nyert támogatással tavaly megépült az aszfaltút, így eső után
nem kell többé öt kilométeres sártengeren átgázolnia annak, aki a
romtemplomhoz szeretne elzarándokolni.
Az elveszett frigyláda aracsi története
Vajda könyvében egy különös történet is olvasható a Pusztatemplomról.
Eszerint 1942-ben a németek a lakosság közreműködésével három hónapon
át végeztek ásatásokat a helyszínen. Egy német tiszt elbeszélése szerint
a német régészek a Harmadik Birodalom hadseregének legyőzhetetlensége
érdekében mindenütt keresték az elvesztett frigyládát. Berlini tudósok
akkoriban úgy vélték, hogy a Jeruzsálemből elindult templomos lovagok a
templom alagútjában rejtették el a frigyládát. Az ásatások során azonban
nem találták meg az alagút bejáratát, a Harmadik Birodalom pedig
elvesztette a háborút.
Forrás: Magyar Szó
Vajda tanár úr kiváló ismerője és kutatója az aracsi Pusztatemplomnak, meséinek, mondáinak, történelmének. Valóban nem egyszer érték már vádak, támadások, és ami azt illeti valóban nagy hévvel védi eme több évszázados, monumentális építményt. Véleményem szerint aggodalma ettől függetlenül kissé túlzott, hiszen a templom - amint azt ő maga is hangoztatja '99 óta az emléknapi ünnepségeken elmondott beszédében - mindekinek mást jelent. A hozzá kötődő értékek megőrzéséből pedig a tordai Aracs Társaság is ugyanúgy "profitálhat" (elvégre egy a célunk). Vajda Jánosnak még nagyon sok jó egészségben eltöltött évet kívánok, kitartást, hogy az elkövetkező nemzedékeknek is példát mutatva hordozza a mese titkú aracsi Pusztatemplom zászlaját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése