Brahms a XIX. század második felének klasszikus hagyományokra alapozó, egyik legkiemelkedőbb muzsikusa volt. Hamburgi zenészcsalád sarjaként apja révén először a fúvós és vonós hangszerekkel kerül kapcsolatba, ám később korának egyik legkiemelkedőbb zongoristája lesz.A zongorával 1840-ben kezd ismerkedni, először Wilhelm Cossel, majd Eduard Marxsen tanítványaként. A család nehéz sorsa miatt már tizenhárom évesen színházi korrepetitorként vállal munkát, illetve zenekarokban, lokálokban muzsikál. 1853-tól Reményi Ede veszi maga mellé zongorakísérőnek. Ezen együttműködés folyamán kerül kapcsolatba meg a magyaros cigányfantázia műfajával, amely később kiváló művek megírását ihleti. Egyik hangversenykörút alkalmával ismerkedik meg a kor másik híres magyar hegedűművészével, Joachim Józseffel. Szoros barátság alakul ki közöttük. A hegedűművész rengeteg hasznos tanáccsal látja el a zeneszerzést illetően, valamint lehetővé teszi a találkozást Liszt Ferenccel, valamint a Schumann házaspárral. Noha a Liszttel való találkozás nem végződik jól (egy népszerű anekdota szerint Brahms elaludt a mester zongorajátéka alatt), Schumannék barátjukként fogadják, Robert pedig dícsérő kritikát ír róla lapjában.
