A bánsági rónáról
tékozló fiúként elcsatangolt, de a tordai Aracs Társasághoz szakmailag és
barátilag és helyileg is kötődő egyetemista fiatalként kértek fel e sorok
megírására, noha nem érzem magam teljesen kompetensnek szólni ez ügyben. A
könyv írójának kérésének eleget téve azonban igyekszem a lehető leginkább
tárgyilagos módon, egyetemi tanulmányaim alatt szerzett ismereteimet latba
vetve megkísérelni a lehetetlent, választ adni a megválaszolhatatlanra.
Kié a Pusztatemplom?
Térségünkben nem csak
az idősebb, de a fiatalabb generációk is láthattunk már egyet s mást, ami a
keleti és nyugati világ összeütközéséből fakadt. A történelem folyamán
beigazolódott az az állítás, hogy a Balkánon mindig mindent vitatnak.
Természetesen összetett jelenségről van szó, hiszen még annak területi
határairól sem született egységes megegyezés. A mediterrán, a bizánci, a
közép-európai és az iszlám örökség állandó konfrontációjának lehetünk
szemtanúi. Rendkívüli törékenységet kölcsönöz a dolognak az érzelmi momentum
jelentősége, valamint az a nem elhanyagolható tény is, hogy a vallás
legtöbbször a nemzeti öntudat szerves részét képezi, valamint sokszor azonosul
is azzal. A saját, személyi identitásunk mellett óriási jelentőséggel bír a
kollektív identitásunk, amely összekapcsolja a származást és a történelmet, a
múltat és jövőt, a hagyományokba való meggyökerezettséget és a kollektív
ünnepek és ünnepségek rituáléit. A múlt az egyénnél mint emlékezet, a
kollektívánál mint történelem tükröződik. A kulturális identitás a közös
nyelven, a domináns szimbólumokon és értékrendszeren, a népi- és tömeges
kultúrán alapul, továbbá a történelmi mítoszokon és legendákon, melyek
valódiságáról sokszor már nem nyerhetünk bizonyságot.
Visszatérve a vallásra
(lat. religio), mely kifejezés alatt
az embernek az Istenhez való viszonyát értjük, azt a kapcsolatot, amely az
embert összeköti Istennel, és meghatározza az egyén életének egy értelmét,
akaratát és érzelmeit. Vallása alapján ismeri meg az ember az Istent, teljesíti
az akaratát, és kifejezi az Úr iránti szeretetét.
A bizánci egyházzal és
vallással a magyarság először a 9. században találkozott a Fekete-tenger északi
övezetében, ennek ellenére az döntő hatást nem tudott kifejteni a magyarságra.
A Kárpát-medence egyaránt beletartozott a latin és a görög egyház hatáskörébe. Korabeli
adatok szerint 948 táján Bulcsú horka járt Konstantinápolyban, ahol
megkeresztelkedett, és a császártól megkapta a patrícius méltóságot.
Feltételezhető ugyanez a Bulcsú társaságában levő Termacsuról is, aki Árpád
dédunokája volt. Gyula 952 körül vette fel a bizánci keresztséget
Konstantinápolyban, s ő is elnyerte a patrícius méltóságot. Magával hozta
Hierotheus szerzetest, akit előzőleg Theophylaktos pátriárka Magyarország püspökévé
szentelt. A magyarok körében a kereszténység terjesztésének megindulása a
bizánci egyház kezdeményezésére történt. A görög missziós püspökség központja
Erdélyben lehetett. Ennek a Hierotheosnak tulajdonítható Gyula családja, így
Sarolt megkeresztelése is, aki később Géza fejedelem felesége lett.
Szent István, aki
apjához hasonlóan a nyugat felé fordult, s a római rítusú egyházszervezetet
honosította meg országában, 1003-ban Erdélyben, 1030-ban a Maros vidékén is
latin püspökséget állított fel. István azonban Bizánccal is politikai-katonai
szövetséget kötött. Ennek egyik megerősítéseként II. Basileios császár
szentkereszt-ereklyét adományozott Istvánnak, aki azt Imrének ajándékozta.
Erősítette a királyság és a bizánci egyház kapcsolatát az a templom is, amelyet
Szent István építtetett Konstantinápolyban. Az uralkodó álláspont szerint 1054
(a keresztény egyházban bekövetkezett nagy szakadás) után Magyarországon nem
jött létre keleti rítusú monostor vagy templom. A kereszténység
elterjesztésében fontos szerepet játszottak a keleti egyházhoz tartozó s a
magyar nyelvet ismerő görög papok, akik saját nyelvükből közvetítették a
magyarok számára a keresztény terminológia jelentős részét (karácsony, kereszt,
érsek, pap, szent, zarándok stb.). A 11. század végén Magyarországon a nagyböjt
megünneplése a görög gyakorlat szerint történt, valamint több bizánci szent
ünnepét Magyarországon a keleti naptár szerint tartották meg. A magyarországi
Mária-tisztelet is tartalmaz görög, bizánci hagyományokat. Ezekre az állításokra
alapozva többen feltételezik, hogy aracsi Pusztatemplom is görög rítusú templom
lehetett, viszont a másik feltételezés szerint az alapítás Szent István
akaratából, Gellért püspök által történt. Mivel írásos bizonyítékaink
nincsenek, mindössze remélni tudjuk, hogy a titokra egyszer fény derül...
„Jóságunk
állhatatlan, értésünk tökéletlen, - Isten lesz örök befejezésünk.”
Szent
Ágoston
írta: Nagy Szabina
Torda, 2012 július
megjelent aracsi Vajda János legújabb Pusztatemplomról szóló könyvében
Felhasznált irodalom:
Heka László: Etnikai,
vallási és politikai konfliktusok a Balkán térségében I-II-III. rész, Pólay
Elemér Alapítvány, Szeged, 2010.
Jenkins, Richard:
Rethinking Ethnicity, Arguments and Explorations, SAGE, London, 1992.
Kristó Gyula: Korai
Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.
Szent Ágoston
vallomásai. Fordította: Dr. Vass József.
http://mek.oszk.hu/04100/04187/04187.htm
Trencsényi – Waldapfel
Imre: Vallástörténeti tanulmányok, Budapest, 1981.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése