Éjjeli poéma

Csak úgy... mert ilyenkor lehet....

Zelk Zoltán: Hajnali vendég

Nem csöngetett, csak kopogott,
s mint később mondta, éjfél óta már
ácsorgott küszöböm előtt
a száműzött király

Hajnali öt volt , amikor
meghallottam a suta kopogást.
A szája kék, szegény, szegény-
inge fölött csak a bíborpalást.

Le se vette a koronát
fejéről, állt csak, állt csak félszegen,
szemében ezer tátott éjszaka,
hát fölkínáltam neki fekhelyem.

De nem fogadta el, csupán
egy csésze forró teát kért, mivel
ő száműzött, nem alhatik,
őnéki már holtig bolyongni kell.

Elment.Szakadt, dőlt künn a hó,
belepte vállát s koronás fejét.
És nem látta őt többé senki már,
csak az ágak közt rohanó
kétségbeesett cinegék.